A Bak jegye. Karácsony hava, Boldogasszony hava

Január időszaka a természetben és az ember lelki világában:

Január időszakát a ridegség, kemény fagyok jellemzik. A természet belemerevedik a fagyos világba, zárkózottság, befelé fordulás tecchalott állapot jellemzi. Mindenütt szürkeséget, komorságot tapasztalunk. A külvilágban csak a kemény, szilárd, szívós egyedek maradnak meg. Bár a föld rideg és fagyott, de kicsiny magok formájában dédelgeti az eljövendő életet.

Az emberi természetben is a zárkózott befelé fordulás jellemző. A karácsony csillogása, ragyogása, a mozgalmas napok után szürkeség, érzelmi kiüresedés törhet ránk. Ahogy a külvilágban, úgy lelki világunkban is a lelassulás, befelé fordulás jellemző. Ez pedig a belső munka, a belső építkezés ideje. Tartalékoljuk az energiánkat, erőt gyűjtünk az előttünk álló évre.

A Bak jegy és uralkodó bolygója a Szaturnusz:

A Bak jegy kezdete a téli napforduló. Ettől a naptól kezdve a fény lassan ismét túlsúlyba kerül. Bár még minden szürke, fagyos és komor, mégis, észrevehetően egyre hosszabbak lesznek a nappalok.

A természetben zajló folyamatokon keresztül nagyon jól megérthetjük a Bakot. Ő is fáradhatatlanul és kitartóan átküzdi magát minden akadályon, a sötétségből a fénybe. Legyőzi a kezdeti nehézségeket és terheket – amely általában jellemző a Bak emberre – és megtisztulva eléri a sikert, felemelkedik.

Kulcsmondata: rendet, struktúrát és világosságot teremtek. Kulcsszavai: fegyelem, objektivitás, célkitűzés, lépésről lépésre haladás. Zárkózott, komoly, teljesítményorientált, kötelességtudó, józan, tárgyilagos és realista. Nagyon mély felelősségtudata van. Törekszik a társadalmi elismertségre, fontosak neki a szabályok és a hagyományok. Lelkiismeretes, állhatatos, hosszútávra tervező, következetes, megbízható, kitartó, szívós, erős.

Képzeljük el a természetben élő Bakot, ahogy a hegyes kősziklákon lépésről lépésre egyensúlyoz felfelé, kitartóan, következetesen halad a csúcs felé. Ezzel az analógiával tudnám leginkább jellemezni a Bak jegyet. Ő is kitartóan mássza a szamárlétrát. Lelkileg is nagy az ellenálló képessége. Legyőzi, ellenőrzi, uralja az érzelmeit, úgymond „hidegfejű”. Érzelmi életét alárendeli a szabályoknak, a szilárd struktúráknak, a rendnek, a célkitűzéseknek és a teljesítménynek. Ha a személyes véleményei, kívánságai, vágyai, érzelmei konfliktusban állnak azzal, ami társadalmilag kívánatos és elfogadható, gondolkodás nélkül saját belső érzelmi életét rendeli alá a társadalmi szabályoknak, elvárásoknak.

Freud „Felettes énnek” nevezte az emberben a tudatnak azt a részét, amely felügyeli a szabályok betartását, amely folyamatosan súgja nekünk, hogy mi a helyes és mi nem, általában mit tesznek az emberek és mit nem.

A Bak a kötelességet és a teljesítményt többre tartja, mint az önmegvalósítást. Ezért a korlátok, határok jegyének is tartják.

 A Bak segítségével tudunk reálisak lenni, precízen és hosszútávra tervezni, türelmet, kitartást és állhatatosságot tanulunk általa, és figyelmeztet az idő múlására, az öregedésre és az ebből adódó kellemetlenségekre is. (Romlanak a fogaink, beszűkül a mozgásunk, fájnak a csontjaink, kopnak az ízületeink, stb.). A Bakkal analóg testi szerveink egyébként a fogazat, a vázizomzat, a csontrendszer. A Bakot az idő urának is nevezik. 

Uralkodó bolygója a Szaturnusz, amelyet az asztrológiában a „küszöb őrének” illetve „a nagy tanítónak” is hívnak, mivel a felelősségvállalásra, saját korlátaink megtapasztalására tanít. Szaturnusz (a görög mitológiában Kronosz) az idő és a sors istene, aki homokórát tart a kezében. Gyakran ábrázolják öregemberként kaszával vagy sarlóval, ami arra utal, hogy minden, ami a világban létezik, időben véges. Így figyelmeztet a Szaturnusz a földi élet határaira és az idő múlására. Kaszás emberként azt is tanítja nekünk, hogy vállaljuk a felelősséget, mert amit elvetünk, azt aratjuk le. Kronosz mitológiájából azt is láthatjuk, hogy miután letaszította apját a trónról, ő is erre a sorsra jut. Szaturnusz megmutatja, hogy azt kapjuk vissza, amit adunk. Szigorú tanítóként hagyja, hogy megtapasztaljuk határainkat, korlátainkat, esendőségünket. Akadályokat állít elénk, hagyja, hogy szenvedjünk, hogy ezáltal majd végre észhez térjünk. Ugyanakkor megjutalmazza az erőfeszítéseinket, kitartásunkat, még ha nem is rögtön, hanem hosszadalmas, fáradságos út során.

A Symbolon és a Tarot kártyában Remeteként ábrázolják Szaturnuszt, az elszigeteltség, magány jelképeként. A kártyalapon azt látjuk, hogy a Remete magányban, elszigetelve, egy barlang mélyén őrzi az élet fényét. Visszavonulásra, háttérbe húzódásra tanít, amikor az önismeret fénye felerősödhet. Erről a befelé fordulásról szól ez az időszak.

Az időszakhoz kötődő jeles napjaink:

Erre az időszakra esik Karácsony ünnepe. December 21. a téli napforduló, a fényesség, a fényhozók ünnepe. A kereszténység előtt a kerecsensólyom ünnepe volt a pogány magyaroknál. A fiatal madarakat ekkor röptették először az ég felé. A  kereszténységben Krisztus születését ünnepeljük. Az öröm és a békesség, a család és a gyermek, az életet adó fény megszületésének ünnepe, a világosság győzelme a sötétség felett.

Karácsonyfát csak a XIX. századtól állítunk. Először a mestergerendáról függött alá, almával, aranyozott dióval ékesítették. A karácsonyi ünnepkörhöz tartozik a betlehemezés, az éjféli mise, a karácsonyi lakoma, ahol az asztal megterítésének is rituális jelentősége volt. Középre került az ún. „lucabúza” (Luca napkor sarjasztott búza) és a gyertya, mellé az elmúlt esztendő terményeiből tettek, az asztal alá pedig búzaszalma került és az ekevas. A szalma a születést jelölte, lucabúza a húsvéti mezőt, a gyertya Jézus áldozatát. Rendszerint három terítővel terítettek, amelyeket advent idején szőttek és hímeztek, a születésre várakozás, termésvarázsló ereje, Mária méhének jelképeként. Ebből az abroszból vetettek azután tavasszal és ősszel. Az éjféli mise után tartották a lakomát. A családfő annyi gerezdre vágott egy almát, ahányan körülülték az asztalt, a családi összetartozás jelképeként. Sok helyen az elhunyt hozzátartozók is kaptak terítéket. Az asztalra kerülő ételek egészség és szerencsejósló húsfélék, édesség és gyümölcsök voltak. Ne felejtsük el, hogy ekkor ért véget a böjt, ami Márton nap után kezdődött. Másnap aztán regősök járták végig az utcákat. A regölés egészen vízkeresztig tartott. Állatbőrbe öltöztek, láncosbottal, köcsögdudával, dobbal zajongtak, zenéltek.

December 28. Aprószentek A bibliai történet szerint Heródes parancsára kétezer csecsemőt gyilkoltak le Betlehemben, hogy megkíséreljék elpusztítani a megváltót, aki fenyegette a világi uralkodó uralmát. Ezen csecsemők emléknapja Aprószentek ünnepe. Pásztorok, legények, nagyobb fiúgyerekek járták a falut ezen a napon, és rügyező vesszővel csapkodták meg a lányokat, ami a babona szerint termékenységet, egészséget hozott.

December 31. Szilveszter A XVII. században a polgári év kezdete Gyümölcsoltó Boldogasszonyról illetve Karácsonyról hivatalosan január 1-jére tevődött át. /”Amikor Jézus születése napjának megünneplését december 25-re tették, rögtön kilenc hónapot számítottak visszafelé, s így rögzítették Mária fogantatásának  napját március 25-ére.  Gyümölcsoltó Boldogasszony ez a nap, a legszélesebb értelemben vett termékenység ünnepe. Keresztény ünnep, de a gyökerei igen messzire nyúlnak. Ősi hitvilágunkban tetten érhető az  istenanya, akinek neve Boldogasszony vagy Boldoganya, s gabonával, gyümölccsel ábrázolják. A  székelyek és a csángók Babba Máriához fohászkodna, akinek lába alatt a hold és feje felett a tizenkét csillagból álló koszorú található. Babba Máriát a Holdban látják, a teliholdat is Babba Máriának nevezik.” Forrás: netfolk.blog.hu/

Evés, ivás, mulatozás nem volt hajdanán Szilveszterkor. Azt tartották a régiek, hogy ezen a napon a jószágok emberi hangon szólalnak meg. Ruháknak pedig nem szabad kötélre kiterítve száradnia, mert akkor fel fogja akasztani magát valamelyik családtag.

Mindenki iparkodott a templomba ezen a napon. Az „óévtemetés” szokása Erdélyből származik. A legények pontosan éjfélkor meghúzzák a harangot a templomtoronyban, és templomi énekeket, zsoltárokat énekelnek. Az egész falu összegyűlt a templom előtt és ünnepi harangozással siratták el az óesztendőt. A gyászolók hajlékában, ott, ahol abban az évben halott volt, vendégséget tartottak, kalács és bor került az asztalra.

Január 1. Újév Mint minden negyedévkezdő nap, gonoszjáró napnak is számított. Számtalan módszerrel gyakorolták a gonoszűzést. A pásztorok, legények mindenféle eszközzel, födőkkel, kolompokkal, bádogvödrökkel keltették az éktelen zajt. Reggel kántáltak, regöltek, újévet köszöntöttek a legények. Sorra járták a lányos házakat, a gazdák pedig a rokonságot látogatták végig, hogy jókívánságaikat evés-ivás közben elmondhassák. Szokás volt a „kezdetjóslás” is. Ki mit csinál, kivel mi történik újév napján, azt fogja tenni illetve megélni egész esztendőben. Ez volt az oka az egész napra jellemző jókedvnek, evésnek, ivásnak.

Január 6. Vízkereszt Jézus megkeresztelésének ünnepe. A Három királyok, a karácsonyi ünnepkör zárónapja. Hagyományosan ekkor szedjük le a karácsonyfát. E nappal kezdődik a farsangi ünnepkör. Este víg lakmározást tartottak, vendégségbe mentek egymáshoz az emberek. Kántálás, csillag- vagy háromkirályok-járás tette elevenné a falut.

Január 16. Antal Szent Antal a beteg emberek, beteg jószágok védőszentje. Számos vidéken megszentelik a jószágot és az istállót ezen a napon.

Január 20. Sebestyén „Sebestyén felébreszti a fákat” – mondják a régiek. Ezen a napon kezd az életnedv a fákban megindulni, a természet ébredezik tecchalott állapotából. Jelét adja a tavaszi megújulás.

Kreatív önismereti feladatok a Bak jegyéhez:

Ez az időszak tehát alkalmat ad a rekreációra. A hosszú, sötét időszakban kevesebbet tudunk kint tartózkodni a szabad levegőn. Alkalmunk van befelé fordulni, egyedül lenni, számvetést készíteni önmagunkkal, céljainkkal, vágyainkkal, érzelmeinkkel és az idővel. Erőt gyűjthetünk az előttünk álló év feladataihoz.

Én két alkotást készítettem ebben a hónapban a Bak jegyhez kapcsolódva és a kikapcsolódás mellett nagyon jó önismereti gyakorlatnak bizonyult. Ezeket ajánlom most szeretettel a figyelmedbe.

1. Terhek, amelyeket le kellene raknom. Milyen terheket cipelek magammal a hátizsákomban, miközben haladok felfelé az utamon? Milyen kő vagy kőszikla az, amit már le kellene tennem, mert már nem szolgál engem, csak hátráltat?

Fogj egy fekete akvarellceruzát, grafitceruzát vagy egy szénceruzát és rajzold le ezt a követ vagy sziklát, ami folyamatosan húzza a válladat pedig már nincs szükséged rá. Ki vele a papírra! (Ismered az akvarellceruzát? Ez olyan színes ceruza, amelyet vizes ecsettel el lehet kenni és akvarellfestmény szerű hatást lehet elérni vele. Nagyobb papírboltokban és művészellátóban kapható. Érdemes kipróbálni!). Figyelem, fontos, hogy ezekkel az eszközökkel dolgozz!

Mialatt rajzolsz, gondolkozz el rajta, mennyi kellemetlenséget köszönhetsz ennek a fránya sziklának, és milyen jó lenne, ha letehetnéd. Milyen lenne az életed nélküle? Nem baj, ha még nem tudod elképzelni, hogy ezt a gyakorlatban hogyan tudnád megvalósítani. A feladat elvégzésével a tudatalattid úgyis dolgozni kezd majd az ügyön. Amikor készen vagy a rajzzal, és „kimeditáltad” magad rajta, akkor fogj egy ecsetet, és oldd fel vízzel ezt a követ! Gyerünk! Maszatold szét! Látod, ahogy egyre halványabb és áttetszőbb? Nagyszerű! Mi lenne a te életedben az az ecset, amivel elkezdhetnéd kenegetni, halványítani ezt a követ? Tedd fel magadnak ezt a kérdést, majd engedd el a témát, hagyd, hogy a tudatalattid tegye a dolgát.

2. Belső fény mandala

Az előző feladat nem volt könnyű. Azonban, ha megcsinálod, biztosan fogsz érezni legalább egy kis megkönnyebbülést, hiszen, a külvilágban, jelképesen a papíron már feloldódott ez a kőszikla. Evezz most egy kicsit könnyebb vizekre. Keress valami lágy, nyugtató zenét, zenehallgatás közben hunyd le a szemed, és figyeld meg, milyen képek jönnek elő arra a hívó szóra, hogy „A bennem lévő belső fény”. Pár perc relaxálás után rajzold meg ezt a mandalát. Ha nem szeretnél mandalát rajzolni, bármilyen képet megfesthetsz, amit láttál a lelki szemeiddel. Dolgozhatsz színessel, festékkel, zsírkrétával, bármivel, amihez kedved van. Ha van otthon pasztellkrétád vagy pasztellceruzád, az is kiváló ehhez a témához, mert ragyogóan lehet keverni a színeket.

Jó önismereti utazást és kikapcsolódást kívánok neked.

Ha az elkészült alkotásokat és a tapasztalataidat megosztod velünk, külön megköszönöm. Látogass el a www.facebook.com/www.varazspadlas.hu oldalra.

A cikkhez felhasznált irodalom: Brigitte Hamann: A tizenkét archetípus; Molnár V. József: Kalendárium, továbbá netfolk.blog.hu.