Gondolatok a művészetterápiáról

GONDOLATOK A MŰVÉSZETTERÁPIÁRÓL

Mielőtt a művészetterápiáról kezdenék írni, szeretnék leírni egy pár gondolatot arról, hogy számomra mit jelent az alkotás létrehozása, maga az alkotási folyamat. 

„A korlátok minden alkotóra inspirálóan hatnak: az igazi alkotás szerintem akkor kezdődik, amikor az ember korlátokba ütközik.”

Neil Gaiman (angol író és költő)

 Megfogott ez a mondat. Mert számomra nagyon igaz. Selyemfestőként nagyon sokszor megjelenik a fejemben egy téma, vagy egy homályos kép… – de jó lenne megfesteni! Aztán elönt egy rossz érzés: “Én ezt nem tudom lerajzolni, megfesteni”…. Nem tudom, mert „bénák” az emberi alakjaim, mert annak idején az első csodaszarvas rajzom egy szamárfejű, anorexiás gebe lett, a királylányom arca pedig úgy nézett ki mint egy buja guminő….  –  szóval,  nem tudok profin emberalakot, ember arcot rajzolni, és az állatok ábrázolása sem megy mindig elsőre …. – na, ekkor kell előszedni a kreativitást! Hogyan tudom a saját eszközeimmel kifejezni azt, amit szeretnék, művészi rajztehetség nélkül? És előbb-utóbb mindig megszületik a kép. Színekkel, formákkal és egyre elfogadhatóbb minőségben. Például, a Csodaszarvas pedig már egész jól megy szerintem…

 Számomra ez az alkotóművészet lényege. Csinálom, mert örömet okoz, csinálom, mert jól esik, csinálom, mert ki szeretnék fejezni, el szeretnék mondani valamit a képemmel. És ha ez a mondanivalóm a mai divatos szóval élve „átmegy” az alkotásom szemlélőjéhez, netalán még tetszik is neki, megcsodálja, az nagyon jó! Ehhez elsősorban kreativitásra, színérzékre, harmóniaérzékre és az alkotás szeretetére van szükség, nem pedig kiemelkedő művészi tehetségre.

Miért is írtam mindezt most le? Mert a művészetterápiás foglalkozásokon, sőt, már a foglalkozásra jelentkezéskor óhatatlanul előjön a résztvevők félelme: “De hát én nem tudok rajzolni, tehetségtelen vagyok”. Ilyenkor mindig elmondom, hogy a művészetterápiás foglalkozás nem képzőművészeti tanfolyam.  A művészetterápiás foglalkozásnak egész más a lényege: valamilyen módon, formákkal, színekkel, agyaggal, montázzsal stb. kitenni a papírra, ami bennem van. Ha máshogy nem tudom, hát csak színeket pacsmagolok. Az alábbi képeket régebbi  foglalkozásaim résztvevői készítették:

Az általam alkalmazott művészetterápiás módszer az Antalfai Márta által kidolgozott “Katarzisz Komplex Művészetterápia”.  Különböző képzőművészeti technikákkal alkotunk (akvarell, porpasztell, olajpasztell, színes ceruza, szénceruza, montázs). A foglalkozások elején ráhangolódunk az aktuális évköri időszakra, majd relaxált állapotban, versekkel, prózával esetleg mesével, zenével hangolódunk rá az aktuális témánkra. A cél nem az, hogy színvonalas képzőművészeti alkotásokat hozzunk létre, hanem, hogy a zene, a vers, a próza vagy a mese hatására megjelent belső képeket papírra vigyük valamilyen  technikával. Nem baj, ha az aktuális témával kapcsolatban „csak” foltokkal, színes pacákkal tudsz dolgozni!

Miben tud segíteni a művészetterápia? Alkotás közben kilépünk a napi mókuskerékből, kicsit megállunk, kikapcsolódunk, elvonatkoztatunk a hétköznapi kisebb és nagyobb bajainktól, rossz hangulatainkról, destruktív hozzáállásunktól, tágabb összefüggésben látva a problémáinkat és az életünket. Segít abban is, hogy aktuális problémáinkat átkeretezzük, tudat alatti elakadásainkat a művészet segítségével felszínre hozzuk, „kitegyük magunkból” a papírra, vagyis tudatossá váljunk róla, rá tudjunk nézni kívülről. Ilyenkor a tudattalant szólítjuk meg, onnan hozunk fel tartalmakat, ezzel is segítve a rálátást, az önismeretet, elakadásaink mélyebb megértését, feloldását, az alkotáson keresztül a felszínre hozását és megjelenítését a külvilágban. Amit pedig a külvilágban megjelenítettünk, az már tudatossá válik számunkra, rálátunk, tehát a későbbiekben tudunk vele dolgozni.

Az alkotás előtti relaxáció, a szöveghallgatás azért nagyon jó módszer, mert sokkal könnyebben tudunk úgy dolgozni egy belső problémával, ha nem „direktben” akarjuk megoldani, ha nem közvetlenül rólunk szól, hanem úgy általánosságban, „valakiről”. Az elhangzó vers, próza, mese történései nem velünk zajlanak, hanem „valakivel”. Éppen ezért, ez egy sokkal gyengédebb önismereti folyamat, mint egy direkt, verbális  terápia, ahol el kell mondani a terapeutának, mi zajlik bennünk. Lehet, hogy szavakkal meg sem tudjuk fogalmazni, mert össze vagyunk zavarodva. Ezért is mondják, hogy – csakúgy, mint a meseterápia -, a művészetterápia is a lélek homeopátiájának tekinthető, mert az általunk létrehozott alkotásban csak olyan lelki tartalmakat fogunk felismerni, amelyet aktuálisan megértünk és el is bírjuk viselni lelkileg annak megértését, vagyis megértünk a feladatra, hogy dolgozzunk vele és rátaláljunk a megoldásra. Azt soha nem állítottam, hogy attól, hogy valaki eljön egy pár darab művészetterápiás foglalkozásra, meg fog oldódni az élete, vagy valamely nagyobb lelki elakadása, problémája. De az biztos, hogy olyan felismerései lesznek ezekkel kapcsolatban, amely segíti másképpen látni az adott helyzetet. Mert ebben a terápiában a tudattalanja dolgozik.  Ami pedig itt a felszínre kerül, azzal már lehet tudatosan dolgozni, akár más terápiákban, más önismereti módszerekkel is.

Az órák végén mindig megbeszéljük az alkotásokat, az alkotó mindig kap visszajelzéseket kap a munkájával kapcsolatban, ebből is kaphat új nézőpontokat, értékes felismeréseket. Nagyon fontos, hogy a munkákat soha nem kritizáljuk, nem értékeljük. Mindig el szoktam mondani a résztvevőknek: “Amit a másik alkotásáról mondasz, az legalább 50%-ban rólad szól. Nem kritikát fogalmazunk meg, hanem a képpel kapcsolatos érzéseinket osztjuk meg a másikkal.”  Mindig felhívom a figyelmet a csoporttitok megtartásának fontosságára, ebből még soha nem volt gond, ellenben a csoport megtartó, elfogadó, inspiratív légköre mindig nagyon jó hatással van minden tanfolyami résztvevőre. 

Visszatérve a kiinduló gondolathoz, nem kell félni attól, hogy valaki nem tud rajzolni! Az igazi alkotás akkor kezdődik, amikor az ember korlátokba ütközik, amikor ki szeretne fejezni valamit, de „nem tud rajzolni” és mégis megtalálja a módját, hogy papírra kerüljön az adott érzés, mondanivaló. Ehhez pedig nem kell művészi tehetség, „csak” kreativitás, ami mindenkiben benne van, egyszerűen csak elő kell csalogatni. Ez pedig mindig jobban sikerül egy jó hangulatú, inspiratív társaságban. Pillanatképek régebbi foglalkozásokról:

Éppen ezért, azt mondom neked, ha érdekel a művészetterápia, ne tartson vissza, hogy nem tudsz rajzolni, festeni. Nem baj! Csak az alkotó kedvedet és a nyitottságodat hozd magaddal! Tartalmas, feltöltő, önismereti kikapcsolódásban lesz részed, egy kreatív, elfogadó, támogató, családias légkörű, és jó hangulatú csapatban. Ha kíváncsi vagy, bátran vágj bele, nem fogod megbánni!